HETVENKETTŐANNA
Frissen nyírt fű illata tölti meg a levegőt. Még mindig hideg van, de már érezni, hogy nem kell sokat várni a felmelegedésre. Ella fekvő babakocsiját sportkocsira cseréltem; a kicsi vidáman gügyög, amint becsatolom. Ritát szólítom, majd felteszem rá a pórázt.
– Hagyom magukat dolgozni. Ha kellenék, mobilon elérhető vagyok.
– Mindent megoldunk, kedves. Van bármi a konyhában, amit elöl hagyjunk?
A ház egy zsibogó méhkasra hasonlít. Öt költöztető van bent, mind más-más szobában, a már bepakolt dobozok pedig hegyekben állnak.
– Csak a teáskannát, legyen szíves. – A legszükségesebbeket (egy kis teát, vécépapírt, pár tényért és bögréket) már bepakoltam a kocsiba, hogy ne kelljen a dobozokban keresgélni, amikor odaérünk az új házba.
Séta közben magyarázok Ellának; rámutatok
