Hamid

1. fejezet-2

– Még mindig én vagyok a kedvenc testvéred? – Összeszorítom a szám, szándékosan nem válaszolok, erre csiklandozni kezd. Nevetve lefogom a kezét, de nem merek durva lenni vele. Mégis csak gyermeket vár.

– Te vagy, te vagy, csak hagyd már abba! – csitítom.

– Így már jobb – válaszolja elégedetten. – És ha már itt tartunk, lenne még valami.

– Na ki vele! – nyögöm szenvedő hangon.

– Ha már úgyis személyesen találkozol Selinával, odaadnád neki azt a kis karkötőt, amit kimondottan neki csináltattam? Tudod, olyan személyes kis vacak, de ő érteni fogja a jelentését.

– Rendben, add ide! Megígérem, hogy átadom neki.

– A gond csak az, hogy nincs nálam. Londonban van az Ormonde Terrace-i lakásban. Ha tudtam volna, hogy meglátogatsz… de hát nem szóltál előre – mondja aggodalmaskodva.

– Nem baj, úgyis Londonból repülök tovább. Egy-két éjszakát egyébként is maradok kicsit lazítani. Majd elmegyek érte a lakásba.

– Komolyan? Te vagy a legjobb, Hamid! Elmagyarázom, hogy pontosan hol találod. Egy kis dobozba tettem, a hálószobában lesz – lelkesedik. – Liam odaadja neked a kulcsot, és akár ott is aludhatsz, ha eleged van a hotelekből.

Nem ellenkezem, mert van némi igazság abban, amit mond. Mostanában még a szokottnál is gyakrabban alszom szállodában és kezd herótom lenni tőle.

– Megbeszéltük. Én elmegyek azért a micsodáért, és elviszem a leveleddel együtt Selinának, te pedig cserébe megígéred, hogy nem csinálsz semmi őrültséget.

– Definiáld az őrültséget!

Fenyegetőn összehúzom a szemem. Kikészít a makacsságával. Felé nyújtom a kezem, hogy megpecsételjük a megállapodásunkat. Ő kelleti magát egy kicsit, de végül megrázza.

– Éjszaka megírom a levelet, és holnap odaadom, mielőtt indulsz.

Üzenetet jelez a telefonom, mire előveszem a zsebemből. A kijelzőn egy régi, egyetemi évfolyamtársam neve világít. Az apja az egyik Forma 1-es istálló tulajdonosa. Úsznak a pénzben és Boy – mert mindenki csak ezen a becenéven ismeri – egy igazi nagyvilági parti-király. Az ő bulijai a leghírhedtebbek a felső tízezer köreiben. Elvigyorodom, miután gyorsan átfutom az üzenetét, amiben a monte-carlói házukba hív a hétvégére. Egyszer voltam egy Grand Prix afterpartin, amit az apja adott, de egy egész hétig másnapos voltam utána.

Felpillantok és látom, hogy Amina összevont szemöldökkel engem fixíroz.

– Mi az? – kérdem.

– Csak azon gondolkodom, neked vajon mikor jön meg az eszed?

– Az eszem? – vonom fel a szemöldököm.

– Tudod, hogy értem. Mikor állapodsz meg végre egy kedves lány mellett? Mikor hagysz fel a csajozással és mikor leszel úgy igazán fülig szerelmes?

– Amiiina! – fintorgok, felállok mellőle, és látványosan pakolászni kezdem a cuccaimat.

– Úgy őrzöd a magánéletedet, mint ha államtitok lenne. Pedig engem igazán beavathatnál – hízeleg. Tény hogy nem szokásom nagydobra verni az aktuális kapcsolatomat, bár az utóbbi időben nem is nagyon lenne mit. Időm se volt az ilyesmire az utazgatások miatt. – Na gyerünk, ki vele! Van barátnőd? – noszogat.

– Nincs, ha annyira tudni akarod – válaszolom flegmán –, viszont… úgy tűnik megnősülök.

Csönd lepi be a szobát, úgy látszik sikerült elérnem a lehetetlent: Amina nem talál szavakat.

Leteszem a kezemből a pólót, és felé fordulok. Az arckifejezése minden pénzt megér, pedig komolyan nem akartam sokkolni. Rákérdezett, én meg úgy gondoltam, akár elő is rukkolhatok a hírrel.

– Meg… megnősülsz? – hebegi. – Ez most komoly vagy csak hülyítesz?

– Miért viccelnék? – vonom meg a vállam.

Állapotához képest fürgén felugrik az ágyról, és izgatottan járkálni kezd.

– És ezt csak így mondod? De hiszen ez nagyszerű hír! Ez… ez fantasztikus! Hol ismerted meg? Ki az és hogy hívják? Ismerem? Szép lány? Okos? Mit tanult?

Bosszúsan magasba emelem a kezem, és hátrálni kezdek. Ha tudtam volna, hogy ilyen kérdés-cunamit indít el ez az egyetlen mondatom, inkább csendben maradok.

– Nyugodj már le és hagyd ezt a hülye járkálást! Szédülök, ha csak rád nézek.

Csodálkozva pillant rám.

– Te meg hogy lehetsz ennyire közömbös? Ez nem akármi, hanem házasság! A jövődről van szó, hogy nem vagy izgatott? Hogy hívják?

– Elif Al-Falahi.

A homlokát dörzsölgetve mondja:

– Al-Falahi, Al-Falahi… ismerős a név.

– Persze hogy az. Abu Al-Falahi a családunk egyik legrégebbi üzlettársa. Biztos emlékszel rá, gyakran járt apánknál annak idején. Közös érdekeltségeink vannak Kuvaitban, Bahreinben és Katarban is.

– Óh, értem. Szóval apa üzlettársa és emiráti – motyogja maga elé nem túl nagy lelkesedéssel.

– Szaúdi, de úgy tudom kettős állampolgár.

– Aha. És most azt meséld el, hol találkoztatok ezzel az Eliffel. Mióta ismered?

Megvakarom a fejem, mert ez nem is annyira könnyű kérdés, mint amilyennek elsőre tűnik.

– Hát… összefutottunk már itt-ott. De azt nem mondanám, hogy túl jól ismerem.

Amina arca megnyúlik, a homloka ráncba fut.

– Ezt meg hogy érted? Most akkor jársz vele vagy sem?

– Járni? – nézek rá felvont szemöldökkel. – Alaposan elnyugatiasodtál, húgom. Az apja szét is rúgná a seggemet, ha randizgatnék a lányával.

– De hisz a menyasszonyod, vagy nem? – kérdi egyre gyanakvóbb hangon.

– Apánk tárgyalt már ilyesmiről Al-Falahival, de nem sürgős az esküvő. Nincs még kitűzött időpont, ha erre gondolsz.

Amina felemeli a mutatóujját, és félrebiccentett fejjel, visszafogott hangon folytatja:

– Na, várjunk csak! Ugye nem azt akarod mondani, hogy ez is egy megrendezett házasság lesz? Apánk keres neked feleséget?

– Úgy beszélsz, mintha ez valami szörnyűség lenne – eresztek meg egy erőltetett mosolyt. Megértem, hogy számára annak hangzik, de én ezt nem így fogom fel.

– Ez rettenetes – kiáltja elképedten. – Engem hozzá akart kényszeríteni Saud sejkhez, aztán pedig Rafát adta oda neki engesztelésül. Most pedig a te életedet is tönkre akarja tenni?

– Nem olyan szörnyű, ahogy azt te itt előadod. Én férfi vagyok, nekem ez más.

Tenyerét a két arcára szorítja és kétségbeesetten ismételgeti:

– Ó, istenem, ó, istenem, nem történhet meg újra! Ezt nem akarom elhinni. Mondd, hogy szereted azt a lányt! Elif, ugye? Nyugtass meg, hogy szerelmesek vagytok egymásba – hebegi szinte hisztérikusan.

– Szimpatikusnak tűnt. Elif… egész kedves lány – motyogom zavartan, míg erősen próbálom magam elé idézni a lány arcát, nem sok sikerrel. – Nem tudom, miért húzod fel magad ennyire ezen. Nekem ez az egész izé a szerelemmel nem olyan fontos, mint neked.

– Ha most elismétled azt a baromságot, amit apánk szajkózott annak idején; hogy a szerelem csak a nyugati kultúra által kitalált népbutítás, akkor esküszöm, sikítani fogok. Te nem ilyen vagy, Hamid. Te sosem voltál olyan érzéketlen, mint ők.

– Mi a fenét akarsz tőlem? – kérdem a kezemet széttárva, közben aggodalmasan az ajtó felé nézek, mert nagyon nem értékelném, ha meghallanák a vitánkat.

– Hogy mit akarok? Ez most komoly? Csak azt, hogy szerelemből nősülj, te fafej! – kiáltja és mellkason lök. – Nem vehetsz el valakit üzleti érdekből, vagy azért, mert apánk így tartja jónak. Az isten szerelmére, Hamid, nem akarom elhinni, hogy pont te képes lennél erre! Neked fogalmad sincs, mitől fosztod meg magad, ha belemész egy érzelmek nélküli házasságba.

– Nekem nincs bajom ezzel, hidd már el! Voltak barátnőim, és mindegyikkel jól éreztem magam. Elszórakoztunk, de egyiket sem vettem volna feleségül. Én nem vagyok az a… szerelmes fajta, mint te – bököm ki a szavakat keresgélve. – Nekem erre nincs szükségem.

– Ekkora hülyeséget!

Most már bennem is kezd felmenni a pumpa, mert azt hiszi, ő jobban tudja mire van szükségem. Én vagyok az idősebb, ráadásul a férfi. Tapasztalt üzletember vagyok, én ismerem, hogy működnek az üzleti kapcsolatok családok között. Nem oktathat ki csak azért, mert úgy érzi, most, hogy anya lesz, ő már mindent tud a világról.

– Nehéz idők járnak ránk mostanság gazdaságilag, de erről neked persze halvány fogalmad sincs. A családunknak szüksége van a jó kapcsolatokra, a szilárd üzleti partnerekre.

– Mi a jó büdös köze van ennek a házassághoz? Hallod te magad egyáltalán? Mi a bánatról beszélsz? Üzleti kapcsolatok?

– Számodra furán hangozhat, de vannak köztünk olyanok, akik tudják, mivel tartoznak a családjuknak és nem futnak el a felelősség elől – kiáltom dühösen, egyenesen bele az arcába.

Amina hátrahőköl és döbbenten mered rám. Ez övön aluli volt, tudom, hogy csúnyán megbántottam, és egyből meg is bánom a kirohanásomat.

– Ez nem fair – mutat rám, a szája széle gyanúsan megremeg közben. – Ez aljas húzás volt.

Fáradtan beletúrok a hajamba és a falnak támasztom a hátamat. Hogy a picsába jutottunk a kedélyes beszélgetéstől idáig? Eszembe se jutott veszekedni vele, de a húgom heves természete mindig is próbára tette a tűrőképességemet.

– Ne haragudj, nem úgy gondoltam.

– Akárhogy is gondoltad, ronda megjegyzés volt. Ráadásul most nem rólam van szó – csap tenyerével élesen az asztallapra, mint egy kis fúria. – Ha még hajlandó lennék elhinni ezt a baromságot, hogy kész vagy behódolni apánk akaratának és üzleti érdekből nősülni, egy valami akkor sincs rendben. Mi van azzal a lánnyal? Rá nem gondolsz? Azt mondod, alig ismeritek egymást. Az eszedbe sem jutott, hogy esetleg ő nem akar hozzád menni? Vagy akkora arcod lett, hogy ez már nem is érdekel téged? – kérdi kihívón.

– Miért ne akarna? – húzom ki magam büszkén.

Nincs a külsőmmel semmi baj, bárhova is megyek, a nők felfalnak a szemükkel. Sosem okozott gondot a csajozás. Egy 30 éves, vagyonos, jóképű olajsejk vagyok. Ugyan már, mi lehet a gond? A gondolataim ki lehetnek írva az arcomra, mert Amina a szemét forgatja és bosszúsan felmordul:

– Beképzelt majom. Úgy látszik túl sok időt töltöttél Kareem társaságában. – Ez fájt, de benyelem, mert megérdemlem az előbbi miatt. – Azt gondolod te vagy az abszolút főnyeremény minden nő számára? – Kajánul rávigyorgok, hátha sikerül megenyhítenem a haragját, de nem igazán járok sikerrel. – És mi van, ha az a lány valaki másba szerelmes?

– Mi a francért lenne? – kérdem megrökönyödve.

– Talán titkon találkozgat is a szerelmével, erre jössz te és apa, na meg az a balfék Abu Al-Falahi, és belerondítotok a terveibe. Tönkreteszitek az életét, ahogy az enyémet is majdnem tönkretettétek.

– Mi a frászról beszélsz?

A fejét fogva felnyög.

– Már miért ne lehetne így? Te jó ég, mióta lett belőled ekkora hímsoviniszta?

– Mindig is ilyen voltam, csak neked nem tűnt fel otthon, apánk és Kareem mellett.

Amina lerogy az ágy szélére, és homlokát elkeseredetten a tenyerébe hajtja. Utálom így látni. Annyira ritkán találkozunk, azt a kevés időt, amíg együtt vagyunk, rohadtul nem akarom veszekedéssel tölteni. Elegem van ebből az egészből. Odamegyek és letérdelek elé, megragadom a kezét, és magamhoz húzom.

– Ne csináld ezt, kérlek. Nem akarok balhézni veled. Ha tudom, hogy így kiakadsz, meg sem említem az egészet.

Felém fordítja az arcát, a tekintete szomorú, a szeme könnyes. Bassza meg!

– Te jó ember vagy, Hamid. – Kinyújtja a bal kezét, és tenyerét a szívem fölé tapasztja. – Ismerlek, tudom, hogy jó szíved van. Érts meg, kérlek! Én csak azt szeretném, hogy boldog légy.

– Ha téged annak látlak, én is az vagyok.

– De ez nem ugyanaz, bátyám. Úgy szeretném, ha te is megtapasztalhatnád milyen a szerelmi házasság. – Savanykásan elmosolyodom érzelgős szavai hallatán, de nem vitázom vele. – Lehet, hogy te most még nem hiszed el, de én meg vagyok győződve róla, hogy rád is vár valahol az igazi szerelem. Ne érd be kevesebbel! Valahogy nem tudlak elképzelni, amint bordélyokba járva csalod a feleséged, mert nyomorultul érzed magad a saját otthonodban.

– Sosem bántanám a feleségem – válaszolom morcosan.

– Tudom, hogy szándékosan nem tennéd, de nincs rosszabb egy hideg, frigid házasságnál. Gondolj Nasirah-ra, hogy mennyi megaláztatást kellett elszenvednie apánk mellett. Gondolj Imanra! Nem akarhatsz te is egy ilyen kapcsolatot – mondja halkan, közben potyognak a könnyei. – Megérdemled a szerelmet. Azt akarom, hogy olyan boldog legyél, amilyen én is vagyok.

Megfogom a kezét, és békítésképpen megpuszilom, mire ő csak még jobban kezd sírni.

– Nem lesz semmi baj, ne aggódj miattam! Ez az egész úgyis csak a jövő zenéje, nem akarok holnap megnősülni. És ki tudja – vonom meg a vállam –, lehet, hogy nem is lesz belőle semmi. Egyébként is – húzom meg a haját viccelődve –, ha a két testőröd meglát ebben az állapotban, engem kiherélnek. Azzal egyből meg lesz oldva a nőkre vonatkozó dilemmám egy életre. – Erre azért már szipogva ő is felkuncog. – Nincs valaki más, akinek a szerelmi élete miatt aggódhatnál az enyém helyett?