– Hank? Itt Cat. Stark – teszem hozzá, mert fogalmam sincs emlékszik-e még rám egyáltalán, hisz nagyon régen nem beszéltünk.
Vehemens válaszából ítélve nagyon is jó a memóriája.
– A jó életbe, Cat, végre! Hol a picsában van? Már próbáltam hívni.
– Én…
– Ne! Inkább ne mondja el! Biztonságos ez a vonal?
– Fogalmam sincs – válaszolom.
Meg egyébként is tök mindegy, hisz Sanchez már tudja hol vagyok. De szöget üt a fejemben, amit az előbb mondott.
– Megpróbált elérni?
– Pár napja, de a régi száma nem válaszol.
– Megszabadultam tőle.
– Nem volt túl bölcs ötlet, Cat.
– De miért keresett?
Elmormol egy káromkodást az orra alatt, mielőtt válaszolna.
– Gyanítom, hogy ugyanaz miatt, amiért most ön hívott engem.
– Sanchez? – kérdem.
– A rohadt életbe, csak nem megtalálta magát?
– De ige
