– Semmi. Ne törődj vele!
A szája újra az enyémet keresi, érzékien az ajkamba harap, miközben újra mozogni kezd. A második erőteljes lökésére kitörlődik az agyamból az előbbi közjáték, és csak a testeink kéjes összeolvadása marad. Egészen addig, míg… ismét megszólal ugyanaz a hang, mint az előbb, csak most hosszabban és agresszívebben. Ezt már nehéz lenne figyelmen kívül hagyni.
– A picsába – nyög fel, és a fejét szenvedőn hátrabiccenti. – Ezt nem hiszem el.
– Mi ez?
– Valaki be akar jönni. – Feszült figyelem ül ki az arcára, hallgatózik. – Vagy már be is jött.
– Vársz valakit? – kérdem idegesen.
– Senkit. Apámnak megmondtam, hogy holnap…
Ekkor egy öblös férfihang kiáltása hangzik a falon túlról. Valaki Hamid nevét szólítja. Arab motyogás hagyja el a száját, és bár nem értem mit mond
