– Húzz el a picsába a házamból, de előtte még add vissza a kulcsomat! És jól jegyezd meg, hogy semmi közöd a magánéletemhez, én sem ugatok bele a tiédbe. A bátyám vagy, nem a gondviselőm.
Nem hátrál meg, hanem a fejét gúnyosan félrebiccentve sziszegi:
– Szóval nem velem akarod megbeszélni, mi? Biztosan apánkkal, ugye? Az öreggel akarod közölni, hogy másodszorra is nevetség tárgya lesz a rokonok előtt, és újra a sárba rántod a nevünket? Azt hiszed túltette magát Amina árulásán? Soha nem fogja elfelejteni azt a szégyent.
– Fejezd ezt be – morgom a fejemet rázva.
– Egyszer már megtörtént. Apánk szégyenben maradt az egyik gyereke miatt, és te most megtennéd újra – szusszan fel megvetőn. – És mindezt egy hibbant kis amerikai tyúk miatt, akibe beleestél.
Majdnem ráförmedek, hogy Cat nem ame
