Ma Selinához megyek látogatóba, és ez egy kicsit feldobja a hangulatomat. A jachtklubos parti óta nem találkoztunk, de most meghívott magához, mert állítólag egy szívességet szeretne kérni.
Egy fiatal, pakisztáninak látszó lány vezet végig egy aranypadlós aulán, és komolyan úgy érzem magam, mintha egy múzeumban lennék. Felnézek a plafonra, ami tulajdonképpen egy kupola, és megszédülök. Majdnem hasra esem az első lépcsőfokban, ahogy követem a lányt, aki aggodalmasan kérdi, hogy jól vagyok-e.
– Persze, minden oké, csak izé, megcsúsztam – mosolygok rá.
Micsoda pazarlás – gondolom. Ennyi gazdagság egy helyre összezsúfolva. A szemem is káprázik a csillogástól, mire végre megállunk egy ajtó előtt, és beléphetek Selina szentélyébe.
Puha párnákkal kibélelt mélyedésben ülünk a földön, és minden
