Szemében kihuny a lelkesedő fény, és feje lehanyatlik a kezei közé.
– De milyen áron? – ismétli meg tompa hangon.
H
Hamid velem tölti a napot és a rá következő éjszakát is. Nem megyünk sehova, kaját rendelünk a lakásba, és megszállottan szeretkezünk. Sírunk és nevetünk, mert mind a ketten tudjuk, hogy nem fogja visszaküldeni a feleségét az apjához. Nem szolgáltatja ki a haragjának és nem fog elválni tőle egyszerűen azért, mert Hamid jó ember. Semmire nem vágyunk jobban, mint hogy együtt lehessünk, de nem építhetjük a kapcsolatunkat Elif Al-Falahi vesztére. Tudom, hogy ez mindig ott lebegne közöttünk, és idővel lassan mindent megmérgezne.
Amikor végül elmegy, nem teszünk ígéreteket, nem esküdözünk, hogy soha többé nem találkozunk. Ő visszarepül az Emirátusokba az ottani életéhez, én pe
