– De hisz még nem is tud ülni.
– Hát ez az!
– Ugyan, szerintem csak vicceltek. Biztos téged akartak húzni – mondom mosolyogva, de kevés meggyőződéssel.
Amina arca elgondolkodó kifejezést ölt.
– Én is erre tippeltem.
– Ettől függetlenül, talán mégsem kéne őket túl hosszú időre egyedül hagynod – vélem a körmömet rágcsálva.
Egymásra nézünk, aztán egyszerre tör ki belőlünk a nevetés.
– Azt hiszem igazad van – válaszolja a könnyeivel küszködve.
Amina kezébe adom a kávés csészét, és leülünk a konyhapulthoz egymással szembe. Mina mostanra szinte az összes túlsúlyt leadta, amit a terhessége alatt felszedett, és remekül néz ki. Ragyog az arca, amikor élete, most már három szerelméről beszél. Csak akkor olvad le a mosoly róla, ha Hamid kerül szóba, bár az utóbbi időben gondosan igyekeztem ke
