Megáll előttem, ujjait a hajamba túrja és felfelé biccenti a fejemet. Ott látom az arcán azt, amiben reménykedtem, hogy még nem múlt el. Őszinte szerelmet és ragaszkodást. És olyan végtelen sok szenvedélyt, mint a sivatag homokszemei.
– Ezen és még egy csomó más dolgon – mondja, lehajol, és mélyen megcsókol. – Maradj, Cat! Maradj velem örökre, a többit majd megoldjuk.
Nem lesz könnyű, tudom, mert sok akadály áll még előttünk, de meg akarom próbálni.
Összeszorul a torkom, amikor megállok apám lakrészének az ajtaja előtt, és kopogásra emelem a kezem. Alig pár évvel ezelőtt a húgommal álltam itt ugyanígy, feldúltan, tele kérdésekkel, válaszokra várva. Gyerekek voltunk akkor még, nekem legalábbis úgy tűnik, hogy egy egész örökkévalóság telt el azóta. Én mindenképp felnőtt lettem, és ezt kö
