5. Fejezet
- Dylan: -
– Szerencséd van ma, fiú. Kurva nagy szerencséd, hogy jó napom van – röhögi, és a fejemben azonnal megszólal a vészriadó. Mindig nagyon rossz jel, ha nevet. Rosszabb, mint amikor ordibál, mert ilyenkor gonoszabb.
Anyámra sandítok, aki a konyhaszéken ül, kicsire összehúzva magát, ölében a húgom kuporog. A gyomromban érzem a veszélyt, és ilyenkor olyan erősen ver a szívem, hogy furán lüktet a fülem tőle. Mintha valaki egy óriási dobot ütne a fejemben. Dum-dum-dum. A nyitott ajtóra pislantok, gyorsan felmérem a lehetőségeimet. El tudnék futni előle, mert részegen mindig lassabb a mozgása. Ha egyszer elkapott, akkor már úgyis mindegy, de amíg szabadon mozgok, én vagyok előnyben. Viszont itt van anya is és Cat. Túl közel vannak hozzá, még az ajtót sem érné el Cattel, és
