A fiúk megtorpannak, és Dylan Lily felé fordulva mogorva hangon mondja:
– A fagyi nem vár még rád sem, Liliana.
Lily nem válaszol, így Liam szólal meg homlokráncolva:
– Minden rendben?
Rám néz, majd a húgára és vissza rám. Nyilvánvalóan nem akar egyedül hagyni vele, és bármennyire értékelem is az aggodalmát, nem akarok gyengének mutatkozni. Rámosolygok, és igyekszem lazán válaszolni:
– Minden oké. Menjetek csak, mi is mindjárt jövünk.
Liam felvonja a szemöldökét, kérdőn Dylanre pillant, aki vállat von és elindul a télikert felé az olvadozó desszerttel. Liam követi, de azért még egyszer visszapillant, mintha azt akarná üzenni némán; itt vagyok a közelben, ha kellek.
Miután magunkra maradunk, valami olyasmire számítok, hogy Lily majd finoman kérdezgetni kezd, esetleg óvatos utalásokat
