Donovan
A fejemhez kaptam, és kétoldalt a hajamat téptem, ahogy magamban újra lepörgettem a tegnap történteket. Végül felálltam, odamentem a cellaajtóhoz, belekapaszkodtam a rácsba, és odakiáltottam az öt méterre ülő rendőrnek.
– Elintézhetnék még egy telefonhívást, kérem?
A rendőr továbbra is az előtte heverő papírlapokat bámulta, teljességgel figyelmen kívül hagyott.
– Három telefonhívásom lehet. Ebből csak kettőt használtam fel.
A fickó felsóhajtott, megállt a toll a kezében, de még mindig nem nézett fel.
– Tudjuk, hogy ismeri a jogait, ügyvéd úr. Nem kell fitogtatnia a tudását. Különlegesnek képzeli magát, csak mert ügyvéd. Maguk, ügyvédek mind ilyenek! De ma maga nem ügyvéd, hanem elkövető. Majd intézkedem, ha már ott tartok.
Fel-alá járkáltam a fogdában. Kétszer is felhívtam A
