Donovan
Amikor hétfő reggel beléptem az irodába, hatalmas volt a nyüzsgés. Senki nem mondott semmit, de ahogy elhaladtam, mindenki elcsendesedett, és volt valami idegen a felém irányuló üdvözlésekben és mosolyokban. Feltételeztem, hogy Dickson nemcsak az üzlettársakat tájékoztatta a történtekről, de ez nem lepett meg. Számára ez nem csupán szakmai csapás volt, hanem személyes is, és ezért nem is tudtam hibáztatni.
Trent és Juliette két perccel utánam robogott be az irodámba, kezükben notesszel. Becsukták maguk mögött az ajtót, én pedig felsóhajtottam, és leültem az íróasztalomhoz.
– Gondolom, már tudjátok.
– Mi a fasz történt, öregem? – ingatta a fejét Trent, ahogy leült az ügyfelek számára fenntartott székbe.
– Tudtam, hogy ez az egész visszaüt majd! – vonta össze a szemöldökét Julie
