Az intézet

2

2Amikor Herb és Eileen aznap délután visszatértek az iskolába, Luke javában kaszinózott négy másik gyerekkel, két fiúval és két lánnyal az iskolai parkoló előtt. Nevetgéltek, izgatottan dumáltak. Eileen nem látott bennük semmi különöset, a rügyező mellű lányok szoknyát és cicanadrágot viseltek, Luke és Rolf barátja buggyos kordnadrágot – ebben az évben ez volt kötelező a fiatalembereknek – és pólót. Rolfén az állt: A SÖR A KEZDŐKNEK VALÓ! Úgy fogta steppelt tokban tartott csellóját, mint egy rúdtáncos, miközben szenvedélyesen taglalt valamit, ami egyformán lehetett a tavaszi bál vagy Pitagorasz tétele.

Luke meglátta a szüleit, annyi időre elhallgatott, amíg összeütötte a tenyerét Rolffal, azután felkapta a hátizsákját és bevágódott Eileen 4Runnerének hátsó ülésére.

– Mindkét szülő – mondta. – Kiváló. Mivel érdemeltem ki ezt a rendkívüli megtiszteltetést?

– Tényleg Bostonban akarsz tanulni? – kérdezte Herb.

Luke nem jött zavarba, elnevette magát, és két ököllel belevágott a levegőbe.

– Igen! Lehet?

Úgy kérdezte, mintha arról lenne szó, hogy pénteken alhat-e Rolféknál, csodálkozott Eileen. Eszébe jutott, hogyan határozta meg Greer a fiukat. Globálisnak nevezte, és ez a tökéletes szó. Luke lángelme, akit valamiként nem torzított el a túlméretezett intellektusa; simán felpattant a gördeszkájára, és leszáguldott egy meredek lejtőn, kockáztatva egymillióból-egy-ha-van-ilyen agyát.

– Vacsorázzunk korán, és megbeszéljük a dolgot – felelte.

– Rocket pizzát! – kiáltott Luke. – Mit szóltok hozzá? Feltéve, ha bevetted a Prilosecet, papa. Bevetted?

– Ó, hidd el nekem, a mai tárgyalás után nem feledkeztem meg róla.