Az intézet

2

2A szálloda egy bolhafészeknek bizonyult a Tampa International legforgalmasabb kifutópályája mellett. Tim a repülőgépek zúgására aludt el, és arra is ébredt. Lement, hogy bekapjon egy keménytojást és két gumipalacsintát az ingyenbüfé választékából. Nem volt ínyencfalat, de ő azért jóízűen evett, azután visszament a szobájába, ott várva, hogy kilenckor kinyissanak a bankok.

Gond nélkül hozzájutott a talált pénzhez, mert a bank tudott az érkezéséről, és előre jóváhagyták a csekket. Tim nem óhajtott a bolhafészekben gubbasztani, amíg hitelesítik. Ötvenesekben és húszasokban vette fel a kétezer dollárt, amit összehajtogatva az inge bal első zsebébe tett, visszakérte a hátizsákját a bank biztonsági őrétől, és hívott egy Ubert, hogy kivigye Ellentonba. Ott kifizette a sofőrt, elballagott a legközelebbi 301–N jelzésig, és feltartotta a hüvelykujját. Tizenöt perccel később fölvette egy baseballsapkás öreg szivar. A kisteher rakterének nem deszkából volt az oldala, dinnye se volt benne, máskülönben eléggé megfelelt az esti látomásnak.

– Merre, barátom? – kérdezte az öreg.

– Hát – felelte Tim –, végső soron New Yorkba.

Az öreg szivar bagólevet sercintett ki az ablakon.

– Épeszű ember minek menyen oda? – kérdezte zsíros tájszólással.

– Nem tudom – felelte Tim, habár tudta. Egy régi katonahaverja mondta neki, hogy a magánszektor rengeteg biztonsági őrt keres a Nagy Almában, köztük olyan cégek is, amelyeknek sokkal fontosabb a tapasztalat, mint a bürokratikus hercehurca, amely véget vetett pályafutásának a floridai rendőrségnél. – Csak azt remélem, hogy ma estére elérem Georgiát. Az talán jobban tetszik.

– Ez már beszéd – mondta az öreg szivar. – Georgia nem is olyan rossz hely, különösen, ha szereted az őszibarackot. Nekem hasmarsom leszen tölle. Nem zavar egy kis zene, ugye?

– Egyáltalán nem.

– Figyelmeztetlek, hogy hangos leszen. Siketülök egy kicsit.

– Örülök, hogy visznek.

Waylon Jennings volt a REO Speedwagon helyett, de Timnek megfelelt. Waylont Shooter Jennings, majd Marty Stuart követte. A két ember a sáros Dodge Ramben hallgatta a zenét, és figyelte a hullámzó országutat. Száztíz kilométerrel odébb az öreg szivar leállt, megbökte baseballsapkájának ellenzőjét, és további szép napot kívánt.

Tim nem ért el Georgiába aznap éjszaka – egy másik bolhafészek szállodában aludt, közvetlenül egy útszéli narancsléárus-bódé mellett –, de másnap igen. Brunswick városában (ahol azt a bizonyos ízletes húslevest feltalálták) beállt két hétre egy újrahasznosító üzembe, ugyanolyan váratlan elhatározással, mint ahogy lemondott a helyéről Tampában, a Delta repülőgépén. Pénzre nem volt szüksége, de úgy érezte, hogy az időre igen. Változó időszakában volt, és az nem megy máról holnapra. Ráadásul rögtön a szomszédban tekepálya is volt, a Denny kifőzdében. Az ilyen kombó szinte ellenállhatatlan.