Az intézet

5

5A vörös hajú rendőr Taggart Faraday seriffhelyettes volt. Bekísérte Timet az irodába, ahova ismerős klórmész- és ammóniaszag szivárgott be a hátsó, négycellás fogdából. Miután bemutatta a jövevényt a délutáni ügyeletet ellátó Veronica Gibsonnak, a középkorú seriffhelyettesnek, Faraday elkérte Tim jogosítványát, és legalább még egy igazolványt. Tim a jogosítványon kívül odaadta sarasotai rendőrigazolványát, nem titkolva, hogy az már kilenc hónapja lejárt. A rendőrök viselkedése így is megváltozott kissé, amikor meglátták.

– Ön nem lakik Fairlee megyében – állapította meg Ronnie Gibson.

– Nem – helyeselt Tim. – Egyáltalán nem. Bár még lakhatok, ha felvesznek éjszakai kopogtatónak.

– Nem sokat fizet – mondta Faraday –, de ez egyébként sem rajtam múlik. Ashworth seriff veszi fel és rúgja ki az embereket.

– A legutóbbi éjszakai kopogtatónk nyugdíjba ment és Georgiába költözött – szólt Ronnie Gibson. – Ed Whitlock. Izomsorvadást kapott, mint Lou Gehrig. Rendes ember. Micsoda pech. De odalent vannak, akik gondját viselik.

– Mindig a rendes emberek szívják meg – mondta Tag Faraday. – Adj neki egy nyomtatványt, Ronnie. – Timhez fordult: – Nem vagyunk valami sokan, Mr. Jamieson, csak heten, és azok közül is ketten részidősek. Az adófizetők ennyit bírnak zsebbel. John seriff pillanatnyilag őrjáraton van. Ha nem ér ide ötre, legkésőbb fél hatra, akkor hazament vacsorázni és holnapig nem jön be.

– Ma éjjel mindenképpen itt alszom. Már amennyiben a motel nyitva van.

– Ó, azt hiszem, Norbertnek van szabad szobája – felelte Ronnie Gibson. Összenéztek a vörös hajú rendőrrel és elnevették magukat.

– Gondolom, nem egy négycsillagos szálloda.

– Erre nem tudok mit mondani – válaszolta Gibson –, de ha magának lennék, lefekvés előtt megnézném az ágyneműt, nincsenek-e benne kis, vörös bogarak. Miért hagyta ott a sarasotai rendőrséget, Mr. Jamieson? Nyugdíjasnak túl fiatal.

– Ez olyan ügy, amit inkább a főnökével beszélnék meg, feltéve, hogy lesz meghallgatás.

A két rendőr ismét összenézett, ezúttal hosszabban, azután Tag Faraday azt mondta:

– Adj már neki egy jelentkezési lapot, Ronnie. Örülök az ismeretségnek, uram. Isten hozta DuPrayben. Viselje magát rendesen, és jól megleszünk egymással. – Ezzel távozott, a hátramaradókra bízva a rendes magaviselet alternatívájának értelmezését. Tim látta a rácsos ablakon át, ahogy a 4Runner kifarol a parkolóból és elporzik DuPray kurta főutcáján.

A formanyomtatványt egy írómappához csíptették. Tim leült a bal oldali falnál sorakozó három szék egyikébe, a hátizsákját a lába közé szorította, és elkezdte kitölteni a rubrikákat.

Éjszakai kopogtató!, gondolta. Eszem megáll.