Az intézet

8

8Amikor másnap reggel megszólalt a mobilja a szobában, Tim már lezuhanyozott, és ismét a kerti székben ülve figyelte, ahogy az utat alkonyatkor elnyelő árnyak visszaolvadnak a fák közé. John seriff volt. Nem pocsékolta az időt.

– Nem gondoltam, hogy a maga főnöke ilyen korán bent lenne, így hát utánanéztem magának a neten, Mr. Jamieson. Úgy veszem észre, kihagyott két dolgot a kérelméből. Beszélgetésünk során sem említette őket. 2017-ben dicséretet kapott életmentésért, 2018-ban pedig Sarasotában maga lett az év rendőre. Megfeledkezett volna róluk?

– Nem – válaszolta Tim. – Hirtelen felbuzdulásból jelentkeztem az állásra. Ha több időm van gondolkodni, bevettem volna ezeket is.

– Meséljen az aligátorról. A Little Pee Dee mocsár partján nőttem föl, imádom a jó aligátoros történeteket.

– Ez nem valami jó, mert nem volt túl nagy aligátor. És nem mentettem meg a srác életét, de a történetnek azért van vicces oldala is.

– Halljuk.

– Telefonáltak a Highlandsról, ami egy magángolfpálya. Én voltam a legközelebbi rendőr. A srác egy fán volt az egyik tó közelében. Tizenegy-tizenkettő lehetett, és ordított, mint a fába szorult féreg. Az aligátor alatta volt.

– Ez úgy hangzik, mint a Kis Fekete Sambo – mondta John seriff. – Csak ha jól emlékszem, abban tigrisek voltak aligátor helyett, és ha ez egy magángolfpálya, lefogadom, hogy a kölyök a fán nem fekete volt.

– Tényleg nem, és az aligátor inkább aludt, mint ébren volt – folytatta Tim. – Olyan másfél méter volt. Legföljebb egynyolcvan. Elkértem a gyerek apjától egy ütőt, ő javasolt később dicséretre, és kétszer kupán vágtam.

– Mármint az aligátort, és nem a papát.

Tim elnevette magát.

– Így van. Az aligátor visszament a tóba, a gyerek lemászott a fáról, és kész. Csak hát – folytatta pillanatnyi szünet után – bekerültem az esti hírekbe, ahogy egy golfütővel hadonászok. A műsorvezető azzal viccelt, hogyan „ütöttem el” az állatot. Golfhumor, tudja.

– Aha, aha, és mi volt ez az Év Rendőre dolog?

– Hát – mondta Tim –, mindig időben jártam be, sosem voltam beteg, és valakinek oda kellett adni.

John seriff néhány másodpercig hallgatott, majd azt mondta:

– Nem tudom, hogy ez ildomos szerénység-e, vagy alacsony önbecsülés, de nekem egyik sem tetszik. Tudom, hogy sokat követelek ilyen rövid ismeretség után, de hát szókimondó ember vagyok. A nyelvemet külön kell majd agyonütni, mondják egyesek. Többek között a feleségem.

Tim az utat nézte, a vasúti vágányt, a visszavonuló árnyékokat. Egy pillantást vetett a város víztornyára, amely úgy magasodott, akár a robotmegszálló egy sci-fi filmben. Úgy látta, újabb forró nap következik. Mást is látott. Itt és most megkaphatja, vagy elveszítheti ezt az állást. Minden azon múlik, mit mond legközelebb. A kérdés az, tényleg akarja-e vagy ez csupán egy családi adomából kisarjadt szeszély?

– Mr. Jamieson? Ott van még?

– Kiérdemeltem azt a díjat. Más rendőrök is megkaphatták volna, dolgoztam néhány kiváló rendőrrel, de igen, kiérdemeltem. Nem sok mindent hoztam magammal, amikor elhagytam Sarasotát. Az volt a szándékom, hogy a többit majd magam után küldetem, ha találok valamit New Yorkban, de a dicséretet elhoztam. A hátizsákomban van. Megmutatom, ha akarja.

– Mutassa – felelt John seriff –, de nem azért, mintha nem hinnék magának. Csak szeretném látni. Maga nevetségesen túlképzett az éjszakai kopogtató állásához, de ha tényleg akarja, ma este tizenegykor kezdhet. Tizenegytől hatig tart a munka.

– Akarom – mondta Tim.

– Jól van.

– Csak így?

– Olyan ember vagyok, aki bízik az ösztöneiben, és éjszakai kopogtatót veszek fel, nem biztonsági őrt, ezért igen, csak így. Nem kell bejönnie tízre. Aludjon még egy kicsit és déltájt ugorjon be. Gullickson rendőr elmondja a tudnivalókat. Nem tart sokáig. Nem rakétafizika, ahogy mondani szokták, noha előfordulhat, hogy szombaton lát éjszakai rakétásokat a Fő utcán, miután a kocsmák bezárnak.

– Rendben. És köszönöm.

– Majd elválik, mennyire köszöni az első hétvége után. Még valami. Maga nem seriffhelyettes, és nincs engedélye fegyvert hordani. Ha olyan helyzetbe kerül, amit nem tud kezelni, vagy veszélyesnek gondolja, akkor üzenjen rádión. Benne van?

– Igen.

– Jobb is, Mr. Jamieson. Ha rájövök, hogy fegyver van magánál, már csomagolhatja is a hátizsákját.

– Megértettem.

– Akkor pihenjen még egy kicsit. Hamarosan az éjszaka teremtménye lesz magából.

Mint Drakula gróf, gondolta Tim. Bontotta a vonalat, kiakasztotta a NE ZAVARJ táblát az ajtóra, összehúzta a ványadt, csüggedt ablakfüggönyt, beállította a telefonját és visszafeküdt aludni.