Az intézet

12

12Június vége felé egy éjszakai körúton észrevett két hátizsákos fiút, akik, kezükben uzsonnásdobozzal, nyugat felé igyekeztek a Fő utcán. Mehettek volna akár iskolába is, de nem hajnali kettőkor. Az éjszakai járkálók a Bilson ikreknek bizonyultak. Megharagudtak a szüleikre, akik nem voltak hajlandók elvinni őket a dunningi mezőgazdasági vásárra, mert a bizonyítványuk elfogadhatatlan volt.

– Majdnem minden osztályzatunk közepes, és semmiből nem buktunk meg! – mondta Robert Bilson. – És felsőbb osztályba léphettünk. Mi olyan rossz ebben?

– Ez nem igazság – tette hozzá Roland Bilson. – Reggel rögtön elmegyünk a vásárba, és munkát keresünk. Azt hallottuk, mindig szükségük van alkalmi hintásokra.

Tim fontolgatta, kiigazítsa-e a gyereket, hogy az alkalmi munkás, azután úgy döntött, nem fontos.

– Srácok, igazán nem szeretném lelohasztani a lelkesedéseteket, de mennyi idősek vagytok? Tizenegy?

– Tizenkettő! – felelték kórusban.

– Jó, tizenkettő. Halkabban beszéljetek, az emberek alszanak. Senki sem fog titeket felfogadni abban a vásárban. Azt teszik majd, hogy bevágnak a fogdába valamilyen indokkal, és ott is tartanak, amíg a szüleitek föl nem bukkannak. Addig pedig a népek odajönnek és bámulnak majd titeket. Még talán dobnak is nektek mogyorót vagy pörcöt.

A Bilson ikrek rémülten (és talán némi megkönnyebbüléssel) bámultak rá.

– Megmondom, mit tegyetek – folytatta Tim. – Most rögtön induljatok haza, én pedig mögöttetek megyek, hogy lássam, nem csal-e máshova a kollektív tudatotok.

– Mi az a kollektív tudat? – kérdezte Robert.

– Olyasmi, amiről az ikrek híresek, legalábbis a folklór szerint. Az ajtón vagy az ablakon át léptetek le?

– Az ablakon át – felelte Roland.

– Rendben, ugyanígy menjetek be. Ha szerencsétek van, az őseitek sose tudják meg, hogy idekint voltatok.

– Nem mondja el nekik? – kérdezte Robert.

– Nem, ha nem próbálkoztok ismét – felelte Tim. – Akkor nemcsak azt mondom el nekik, amit csináltatok, de azt is elmesélem, hogy még ti pofáztatok velem, amikor elkaptalak.

Roland megdöbbent:

– De hát nem is tettünk ilyet!

– Hazudni fogok – biztosította róla Tim. – Jó vagyok benne.

Követte őket, és figyelte, ahogy Robert Bilson bakot tart Rolandnak a nyitott ablaknál. Azután Tim ugyanezt a szívességet megtette Robertnek. Várt, hogy lát-e fényt a házban, ami jelzi a reménybeli bujdosók lebukását, majd miután ez nem történt meg, folytatta körútját.