15
331 Words
15Másnap, miközben Tim a vasúti raktár peronján ebédelt, John seriff kanyarodott oda a saját kocsijával. Feljött a lépcsőn és ránézett a másik elérhető szék megereszkedett ülésére.
– Gondolja, hogy ez elbír engem?
– Csak egy módon tudhatjuk meg – felelte Tim.
John seriff óvatosan leült.
– A kórház azt mondja, Dobira rendbe jön. A testvére, Gutaale vele van, és azt mondja, látta már ezt a két szemétládát. Kétszer.
– Terepszemle – szögezte le Tim.
– Semmi kétség. Elküldtem Tag Faradayt, hogy vegye fel a két testvér vallomását. Tag a legjobb, akim van, mint azt mondanom sem kell.
– Gibson és Burkett sem rossz.
John seriff felsóhajtott.
– Nem, de az éjjel egyik se lett volna olyan gyors és határozott, mint maga. Szegény Wendy valószínűleg csak állt volna szájtátva, ha ugyan nem ájul el ott helyben.
– Jó diszpécser – vetette ellen Tim. – Arra a munkára termett. Legalábbis a véleményem szerint.
– Aha, aha, és valóságos varázsló az íróasztalnál… tavaly az összes aktánkat átszerkesztette, mindent áttett pendrive-re, de kint az úton csaknem használhatatlan. Viszont szereti a csapatmunkát. Maga milyen lenne csapatban, Tim?
– Nem hinném, hogy megengedhetné magának még egy rendőr fizetését. Csak nem volt általános fizetésemelés?
– Szeretném, de nem. Viszont Bill Wicklow visszaadja a jelvényét az év végén. Arra gondoltam, talán ő és maga munkát cserélhetnének. Ő járna és kopogna, maga pedig egyenruhát húzna, és megint fegyvert hordhatna. Megkérdeztem Billt. Azt mondja, az éjszakai kopogtatás megfelel neki, legalábbis egy darabig.
– Gondolkodhatok rajta?
– Nyugodtan. – John seriff fölállt. – Az év végéig még öt hónap van hátra. De örülnénk, ha elvállalná.
– Ez vonatkozik Gullickson seriffhelyettesre is?
John seriff elvigyorodott.
– Wendyt nehéz meggyőzni, de múlt éjjel maga nagyot lépett előre ezen az úton.
– Tényleg? És ha elhívnám vacsorázni, maga szerint mit mondana?
– Szerintem igent, amennyiben nem azt tervezi, hogy Bevhez viszi. Egy ilyen csinos lány minimum azt várja el, hogy a dunningi Razziába vigyék. Vagy a mexikói étterembe Hardeeville-ben.
– Kösz a tippet.
– Semmiség. Gondolkodjon azon az álláson.
– Azt fogom tenni.
Azt is tette. És még akkor is ezen gondolkodott, amikor később, ugyanennek a nyárnak egy forró éjszakáján elszabadult a pokol.
AZ OKOS GYEREK
- Writer
