– Miért nem hívtál? – nézett rám döbbenten Ádám, amikor reggel beszámoltam neki a Ricsi-ügyről. – Miért nem engem hívtál? Én tudom, ki az apja.
– Mert hirtelen azt sem tudtam, mihez kapjak, és bocs, de előbb a kórházat hívtam.
– Ez azért elég szarul esik, Caro – jegyezte meg, miközben kikászálódott az ágyból. – Ennyire megharagudtál rám, ennyire nem akartál szóba állni velem?
– Hát… – húztam el a szám, és éreztem, hogy ebből már nem jövök ki jól. – Igen, azt gondoltam, majd te keresel, végül is te bántottál meg…
– Mivel bántottalak meg? Szerinted nekem olyan jó, hogy nem lehet gyerekem? Fordított esetben én inkább vigasztalnálak, és azt mondanám, hogy nem számít, a lényeg, hogy itt vagyunk egymásnak. Te meg még akkor sem hívsz, amikor tényleg kéne a segítségem. Ez azért sok mindent elm
