– Ő gyűrűt akart és házasságot, én pedig befejezni az egyetemet. A hatodik év várakozás után megunta.
– Ennyiszer buktál meg a fősulin? – próbálja elviccelni a dolgot. Elnevetem magam. – Olyan fontos volt neki a házasság?
– Nem tudom. Lilla nagyon családcentrikus volt, amivel nem volt bajom, nekem is nagy családom van, csak egy idő után mintha nem is velem akart volna lenni, hanem az eljegyzési gyűrűvel – mondom ki hangosan, ami az évek alatt fogalmazódott meg bennem. A kapcsolatunk végén már mindennek arról a kurva gyűrűről kellett szólnia. Nem volt olyan nap, hogy ne hánytorgatta volna fel, mennyi ideje kell várnia, hogy végre megkérjem a kezét. Talán ha nem erőltette volna annyira, meg is tettem volna. Meg most őszintén, mi változott volna? Együtt éltünk, együtt csináltunk lényegében
