15.HUNOR
Ahogy a Marosán-féle étterem emeletén ülök, déjá vu érzés költözik a mellkasomba. A héten már harmadjára vagyok itt, ez alkalommal a hely viszont kong az ürességtől, a székek lábukkal felfelé az asztallapokon sorakoznak, a padló is vizesen csillog. Egyedül a konyha felől észlelni mozgást. Nem vagyok jártas a vendéglátós szakmában, de abban biztos vagyok, hogy egy jól megszervezett vacsorához rengeteg előkészület szükséges. Azon sem lepődtem meg, hogy mindezt már reggel kilenc óra előtt elkezdik.
Klaudia nem hívott, egy üzenet várt rám ébredésnél a telefonomon. Nem állt benne sok, csupán annyi, hogy mikor és hol szeretné, ha találkoznánk. Tömör volt és lényegre törő, amit nagyon sok helyzetben előnyben részesítek, mert bitangul meg tudja könnyíteni az ember életét a mellébeszélés
