16.KINGA
Nem számolom, hány ugyanolyan pohár követte az elsőt. Talán valahol az ötödiknél éreztem azt, hogy már nem igazán akarom megzabolázni a gondolataimat és a tetteimet. Valószínűleg ezért is történhetett meg, hogy beszálltam Hunor mellé a taxiba, aztán követtem őt a lakásomig. Bár nem kellene az összes döntésemet az alkoholra fognom, az viszont tény, hogy nélküle most nem állnánk a lakásom ajtaja előtt és nem nyitnám ki éppen a zárat.
Egymásra nézünk, nem tudom, hogy ő mozdul-e elsőnek, vagy én, de egy pillanattal később valahol középtájt találkozik újra a szánk. Úgy kapaszkodok belé, mintha ez lenne életem utolsó csókja. Az ajtónak tántorodunk, amely az előbb bezárult mögöttünk, hátam a hideg és kemény fának ütközik, nem foglalkozom vele. Hunor két karjával nekitámaszkodik, így te
