18.KINGA
Mire útnak indulunk a fogadóból, már javában benne járunk a délutánban. Az időjárás mintha csak kedveskedni akarna a tegnapi borzalmas égszakadás miatt, ma gyönyörűen süt a nap. A hideg változatlan ugyan, de december végén mi mást várna az ember?
A hóval kapcsolatban mindig kettős érzéseim voltak. Szeretem a látványát, az illatát, azt is, amikor a meleg szobából kikukucskálva megállapítom, hogy milyen jó most nekem a puha ágyban. Az összes többi dolgot, a lucskos sarat, a hideget, az átázott zoknikat és sapkákat ki nem állhatom. Inkább elviselem a negyven fokot, mint egy teljes hónapot olyan helyen, ahol folyamatosan esik a hó.
Az üdülőnk elé parkolva feltűnik egy nagyon ismerős Jeep a kocsifeljárón. Összevont szemöldökkel vizslatom a járművet. Ez a nagyiéké.
Én úgy tudtam, ők
