9.HUNOR
Csak akkor veszem észre a felém lendülő könyököt, amikor már késő, amikor találkozik valami rohadt kemény és hegyes az ágyékommal. Ismét. Még a tegnap esti akciót se felejtette el a farkam, erre máris kapja a másodikat. Ha így haladok, terápiára lesz szükségem traumatikus élmény feldolgozása céljából.
– Jól van? – kérdezi a pasas, aki aggódva nézeget.
Felhorkantok. Huszonnégy óra alatt ez a második alkalom, hogy csapást mérnek a tökeimre, jobban nem is lehetnék. Ilyen barom kérdést.
– Persze, naponta megesik, hogy véletlenül kasztrálni próbálnak – felelem mogorván. Egy pillanatra értetlenség ül ki az arcomra, amikor találkozik a tekintetem az elkövetőével. Feldühödöm: – Ugyan ki más lehetne?
Már meg sem lepődöm, amikor rájövök, ki a zöldes szempár gazdája, van egy olyan kisugá
