Gergő, a Smaragd Klinika egyik társtulaja sétál felénk egy csinos lánnyal az oldalán.
– Ne haragudj, kedvesem, de ha nem váltok néhány szót ezzel a morcos medvével, nem kizárt, hogy megharagszik rám – paskolja meg a vállamat, amire sokatmondóan rápillantok. Veszi a lapot, mert egyből visszahúzza a kezét. Na, azért.
Nagyon eredeti ötlet ezzel lerázni a csajt, de miért pont engem kellett ehhez megtalálnia? Más idiótát nem tudott volna kifogni?
A Gergő mellett álló lány szomorúan csavargatja egyik hajtincsét, végigmér engem, majd az asztalnál ülő Klaudiát, aztán úgy ítéli meg, inkább nem erőlteti a maradást.
– A számomat elmentetted, igaz? – pislog fel Gergőre.
– Hát hogyne, amint szabad leszek, hívni foglak – simít végig a lány minkét felkarján. Egek, ezt komolyan beveszik a nők?
– Vár
