3.KINGA
– Biztos, hogy ne hívjam fel inkább a mentőket? – kérdezem újra Liát, miközben segítek neki beülni az anyósülésre. Már a hetedik hónapban jár, azonban ha valaki hátulról látja, nem hinné el, hogy valóban várandós. Oldalról is olyan benyomást kelt, mintha csak odahelyeztek volna egy szép, kerek görögdinnyét a hasához, amit aztán bármelyik pillanatban le tudna csatolni magáról. Az arca, amit most fájdalom torzít el, az utóbbi hetek során kikerekedett, a falfehér ábrázatát viszont a levegő hideg csípőssége sem tudja életre kelteni.
Becsatolja a biztonsági övet, amit eligazít a hasa alatt, aztán feszesen tartva a hátát az ülésre dől. Gyorsan becsukom az ajtót, és nem foglalkozva azzal, hogy a világosbarna csizmámmal belegázolok az olvadt, lucskos hóba, átrohanok a vezető felőli oldal
