A szüleim egészen fiatalon vállaltak be engem, és bár külön-külön imádom őket, együtt elviselhetetlenek. Az elmúlt években egészen normalizálódott a viszonyuk, talán azt is tudnám mondani, végre nem kell attól tartanom, hogy minden családi esemény vad veszekedésbe torkollik végül. A közöttük vibráló negatív feszültség viszont mindenkire átragad, aki körülöttük tartózkodik. Egyszerűen képtelenek azonos légtérben megmaradni egymás mellett, egészen hihetetlen, hogy arra az egy alkalomra, amikor összehoztak engem, képesek voltak nemcsak ugyanabban a szobában, de egy ágyban is meglenni.
Családi összejövetelek, ünnepek, születésnapok, egyiket sem éltük túl tányérdobálás és dráma nélkül. Meglehet, ez is nagy szerepet játszik abban, hogy most ilyen ellentmondásos érzéseim vannak a karácsonnyal ka
