ÖREG ANYÓ
A kertben ül szemét lehunyva, vékony, barna keze a térdén. Hegyes, sárga arca ráncos. Vékony öltés a szájvonala. Álla előreugrik, mint egy külön kis fej. Előtte a zöld kertiasztalon kávéspohár, félbevágott alma. Feketekeretes pápaszem egy újságon.
Ugat a kutya. Mindjárt rá egy mély hang: Ne voníts…! A nő vaksin pislog. – No, no ki lehet?… – A kert rácsos ajtajához döcög. Vékony, feketeruhás fiatalember áll az ajtó előtt. Hóna alatt szürke füzet.
– Mit akar? – pislog feléje az öregasszony.
– Enni. És ha lehet, aludni is. Diák vagyok, kérem. Aztán így, szünidőben bejárom az országot. Rajzolgatok is.
– Itt nincs semmi érdekes. Mit akar lerajzolni? A kutat, a lugast?
– Nem rajzolok én mindig – mosolyog a diák. – Aztán üres hassal úgyse megy az ilyesmi.– Kezét a kilincsre teszi.
