18:
Dorsnak igaza volt. A reggelit semmi esetre sem nevezhette rossznak. Érzett benne valami eltéveszthetetlenül tojásszerűt, a hús pedig kellemesen füstös ízt kapott. A csokis ital (a Trantoron nagyszerű csokoládé készült, és Seldon nem bánta ezt) valószínűleg szintetikus volt, de ízletes, és a kiflit is jónak találta. Úgy érezte, az a legkevesebb, hogy ennek hangot is adjon.
– Nagyon kellemes volt a reggeli. Az étel. A környezet. Minden.
– Örülök, ha így gondolod – felelte Dors.
Seldon körülnézett. Az egyik falban ablakok sorakoztak, és bár tényleges napfény nem hatolt be rajtuk (kíváncsi volt, idővel megtanulja-e majd beérni a mesterséges, szórt nappali fénnyel, és mikor hagy fel azzal, hogy ösztönösen napfényfoltokat keressen egy szobában), így is elég világossá tették a helyiséget
