Robotok és birodalom

3

Gladia aludt, a házban pedig sötét volt, legalábbis emberi mértékkel mérve. Nagy volt azonban a jövés-menés, hiszen a robotoknak sok dolguk akadt, és ezeket infravörös fénynél is el tudták végezni.

A házat rendbe kellett tenni a napi tevékenységek által okozott felfordulás után. Fel kellett tölteni a készleteket, meg kellett szabadulni a hulladéktól, a különböző használati és berendezési tárgyakat meg kellett tisztítani, ki kellett fényezni vagy a helyére kellett tenni, a gépeket ellenőrizni kellett, és természetesen mindig ott volt az őrszolgálat.

Egyetlen ajtón sem volt zár; nem volt szükség rá. Az Aurorán sohasem történt semmiféle erőszakos bűncselekmény, sem emberi lények, sem vagyontárgyak ellen. Nem is kerülhetett sor ilyesmire, hiszen minden házat és minden embert a nap minden percében robotok őriztek. Ez köztudott volt, és mindenki magától értetődőnek tekintette.

Ennek a nyugalomnak ugyanakkor az volt az ára, hogy az őrrobotoknak a helyükön kellett maradniuk. Sohasem használták őket, de csak azért, mert állandóan ott voltak.

Giskardnak és Daneelnek, akik kifinomultabb és sokoldalúbb képességekkel rendelkeztek, mint a birtok többi robotja, nem voltak konkrét feladataik, hacsak nem tekintjük konkrét feladatnak azt, hogy ők voltak felelősek az összes többi robot megfelelő működéséért.

Hajnali háromra befejezték az ellenőrző körútjukat a pázsiton és az erdős részen; ennek során szemügyre vették, hogy jól látják-e el a feladatukat a külső őrök, és hogy nem adódott-e esetleg valamilyen probléma.

A házhoz tartozó udvar déli szélénél találkoztak, és egy ideig tömörített, kódolt nyelven beszéltek maguk között. Több évtizede kommunikáltak már egymással, így mindketten jól megértették a másikat, és nem volt szükségük a körülményes emberi beszédre.

– Felhők. Láthatatlan – suttogta Daneel alig hallhatóan.

Ha mondanivalóját emberi fülnek szánja, így fogalmaz: „Mint magad is látod, Giskard barátom, az ég felhős lett. Ha Gladia asszony úgy dönt, hogy megvárja, míg felkel a Solaria, akkor sem láthatta volna.”

Giskard válasza – „Előre jelzett. Inkább találkozó” – pedig a következőnek felelt meg: „Ezt az időjárás-jelentés is közölte, Daneel barátom, és fel lehetett volna használni kifogásként, hogy Gladia asszony korán nyugovóra térjen. Én azonban fontosabbnak ítéltem, hogy szembenézzen a problémával, és hogy rávegyem, engedélyezze a találkozót, amiről már beszéltem neked.”

– Nekem úgy tűnik, Giskard barátom – folytatta Daneel –, hogy elsősorban azért bizonyult nehéznek a meggyőzése, mert felzaklatta a Solaria kiürítése. Magam is jártam ott egy alkalommal Elijah társammal, amikor Gladia asszony még solariai volt, és ott élt.

– Én mindig úgy tudtam – felelte erre Giskard –, hogy Gladia asszony nem volt boldog a szülőbolygóján; hogy örömmel távozott a világából, és sohasem állt szándékában visszatérni oda. Abban azonban egyetértek veled, hogy valószínűleg feldúlta, hogy Solaria történelme véget ért.

– Nem értem ezt a reakciót Gladia asszony részéről – mondta Daneel –, de sokszor előfordul, hogy az emberek reakciói nem következnek logikusan az eseményekből.

– Emiatt nehéz néha eldönteni, mi az, ami kárt okoz egy emberi lénynek, és mi az, ami nem – Giskard ezt talán egy sóhaj, sőt, egy sértődött sóhaj kíséretében mondta volna, ha ember. Így azonban csupán egy nehéz helyzet érzelemmentes értékeléseként közölte. – Ez az egyik oka annak, hogy úgy vélem, a robotika Három Törvénye hiányos vagy elégtelen.

– Ezt mondtad már korábban is, Giskard barátom, és magam is megpróbáltam elhinni, de kudarcot vallottam – mondta erre Daneel.

Giskard hallgatott egy darabig, majd így folytatta:

– Intellektuális értelemben úgy gondolom, a Törvények bizonyára hiányosak vagy elégtelenek, amikor azonban megpróbálok hinni ebben, én is kudarcot vallok, mivel engem is kötnek. Ám amennyiben nem kötnének, biztosan hinnék az elégtelenségükben.

– Ezt az ellentmondást nem értem.

– Én sem. Mégis azon veszem észre magam, hogy kénytelen vagyok kifejezésre juttatni. Időnként úgy érzem, nagyon közel járok hozzá, hogy rájöjjek, miben is áll a Három Törvény hiányossága vagy elégtelensége; a Gladia asszonnyal ma este folytatott beszélgetésem is ezen alkalmak egyike volt. Megkérdezte tőlem, milyen személyes kára származhat abból, ha lemondja a találkozót, tehát nem egyszerűen milyen kár származhat belőle elvont értelemben. Volt rá válasz, de nem mondhattam el, mert kívül esett a Három Törvény értelmezési tartományán.

– Tökéletes választ adtál, Giskard barátom. Az Elijah társam emlékében keletkező kár mély hatást gyakorolt volna Gladia asszonyra.

– Ez a legjobb válasz volt a Három Törvény keretein belül. Nem ez volt a lehetséges legjobb válasz.

– Mi volt a lehetséges legjobb válasz?

– Nem tudom, mivel nem vagyok képes szavakba vagy akár fogalmakba önteni, amíg kötnek a Törvények.

– A Törvényeken túl nincsen semmi – mondta Daneel.

– Ha ember volnék – folytatta Giskard –, akkor a Törvényeken túl is tekinthetnék, és azt hiszem, Daneel barátom, hogy te hamarabb tekinthetnél túl rajtuk, mint én. Igen, Daneel barátom, régóta vélem úgy, hogy bár robot vagy, a gondolkodásod rendkívüli mértékben hasonlít egy emberi lényére.

– Nem helyes ezt gondolni – mondta Daneel lassan, mintha fájdalmat okozna neki. – Azért gondolsz ilyesmit, mert belenézhetsz az emberi elmébe. Ettől eltorzul a működésed, végül pedig akár el is pusztíthat. Ez a gondolat számomra szomorú. Ha meg tudod akadályozni, hogy többet láss az elmékbe, mint amennyit muszáj, akadályozd meg.

Giskard elfordult.

– Nem tudom megakadályozni, Daneel barátom, és nem is akadályoznám. Sajnálom, hogy a Három Törvény miatt ilyen keveset tehetek ezzel a képességemmel. Nem hatolhatok elég mélyre, mert félek, hogy esetleg kárt okozok. Nem befolyásolhatok elég közvetlenül, mert félek, hogy esetleg kárt okozok.

– Gladia asszonyt mégis elég ügyesen befolyásoltad, Giskard barátom.

– Nem igazán. Módosíthattam volna a gondolkodását, és rávehettem volna, hogy kérdés nélkül fogadja el a találkozót, az emberi elme azonban olyannyira bonyolult, hogy csak nagyon keveset merek megtenni. Bármilyen átalakítást eszközölök is, abból további változások származnak, amelyek természete felől már nem lehetek bizonyos, és amelyek kárt is okozhatnak.

– Mégis tettél valamit Gladia asszonnyal.

– Nem kellett tennem. A „bizalom” szó hatással van rá, és befolyásolhatóbbá teszi. Erre már korábban felfigyeltem, de a legnagyobb körültekintéssel használom a szót, mivel a túlzott használat minden bizonnyal gyengítené a hatását. Nem értem a jelenséget, de nem tehetem meg, hogy egyszerűen az elméje mélyére ások a válasz után kutatva.

– Mert a Három Törvény nem engedi?

Giskard szemének tompa fénye kissé mintha felizzott volna.

– Igen. A Három Törvény minden lépésnél az utamban áll. Mégsem tudom módosítani őket, mert az utamban állnak. Pedig úgy érzem, módosítanom kell őket, mert katasztrófa közeledtét érzem.

– Ezt már korábban is mondtad, Giskard barátom, de a katasztrófa természetéről nem szolgáltál felvilágosítással.

– Azért, mert nem ismerem a természetét. Köze van az Aurora és a Föld közötti, egyre mélyülő ellentétekhez, de hogy ez miként torkollik majd valódi katasztrófába, azt nem tudom megmondani.

– Lehetséges, hogy végül mégsem kerül sor katasztrófára?

– Nem gondolom. Bizonyos aurorai tisztviselők körül, akikkel találkoztam, a katasztrófa, a diadalra való várakozás auráját érzékeltem. Ezt nem tudom pontosabban leírni, és nem áshatok mélyebbre jobb leírásért, mert a Három Törvény nem engedi. Ez egy további ok arra, hogy a Mandamusszal folytatott beszélgetésre holnap mindenképpen sor kerüljön. Így lehetőségem nyílik rá, hogy tanulmányozzam az elméjét.

– De ha egyszer nem tanulmányozhatod elég mélyen?

Bár Giskard hangja nem volt alkalmas arra, hogy emberi értelemben vett érzelmet tükrözzön, a szavaiból egyértelműen elkeseredettség csendült ki.

– Akkor tehetetlen leszek. Csak a Törvények szerint járhatok el. Mi egyebet tehetnék?

– Semmi egyebet – felelte Daneel halkan és csüggedten.