Robotok és birodalom

4-2

Mandamus elgondolkodva vakargatta az állát jobb keze bütykeivel.

– Az ön iránt érzett ellenszenve semmivel sem csekélyebb, mint amit ön érez az ő irányában, Gladia asszony. Ön kész lett volna miatta megtagadni a velem való találkozást, és ő is ugyanúgy kész lehet megvonni tőlem a jóindulatát ön miatt. Persze még rosszabb lenne, ha dr. Fastolfe leszármazottja volnék, de nem sokkal.

Gladia mereven ült, mintha karót nyelt volna. Az orrcimpája megremegett, és dühtől fojtott hangon így szólt:

– És akkor mit vár tőlem, mit tegyek? Nem tehetem semmissé a leszármazását. Talán tegyem közzé a hipervízióban, hogy ön teljesen közömbös számomra, és kitagadom? Ezzel megelégedne a maga Amadirója? Ha így gondolja, kénytelen vagyok figyelmeztetni, hogy nem teszem meg. A kisujjamat sem vagyok hajlandó megmozdítani, hogy a legcsekélyebb örömet is okozzam annak az embernek. Ha ez azzal jár, hogy elbocsátja önt, és a genetikai hátterével szembeni ellenérzései miatt derékba töri a karrierjét, hát, akkor legalább megtanulja, hogy inkább épelméjű, kevésbé bosszúszomjas emberek társaságát keresse.

– Nem fog elbocsátani engem, Gladia asszony. Ha elnéz nekem némi szerénytelenséget, túl értékes vagyok számára. Ugyanakkor egy napon szeretném majd átvenni a helyét az intézet élén, és ezt egészen biztosan nem hagyja majd, ha arra gyanakszik, hogy a származásom még az ön rokonságánál is rosszabb.

– Amadiro talán azt képzeli, hogy szegény Santirix rosszabb nálam?

– Egyáltalán nem erről van szó. – Mandamus elvörösödött, és nyelt egyet, de a hangja kimért és határozott maradt. – Nem szeretnék tiszteletlen lenni, asszonyom, de tartozom magamnak azzal, hogy kiderítem az igazságot.

– Miféle igazságot?

– Az ön ötödfokú leszármazottja vagyok. Ez egyértelműen benne van a genealógiai dokumentumokban. Ám lehetséges, hogy az apai ágat tekintve ötödfokon nem Santirix Gremionistól származom, hanem Elijah Baley földlakótól.

Gladia olyan gyorsan szökkent talpra, mintha báb lett volna, akit zsinóron rántanak ki a székéből. Észre sem vette, hogy felállt.

Az elmúlt tizenkét órában már harmadszor hangzott el a réges-régi földlakó neve, méghozzá három különböző szájból.

– Mit akar mondani ezzel? – A hangja mintha nem is a sajátja lett volna.

Erre Mandamus is felállt, és kissé hátrébb lépett.

– Azt hiszem, eléggé egyértelmű. Azt akarom tudni, hogy az ön fia, vagyis az én ükapám, az ön és Elijah Baley földlakó között létrejött szexuális kapcsolatból született-e. Elijah Baley volt-e az ön fiának az apja? Nem tudom ennél világosabban kifejezni magam.

– Hogy merészel ilyesmit kiejteni a száján? Egyáltalán még ilyesmire gondolni is?

– Azért merészelem, mert a pályafutásom múlik rajta. Ha a válasz igen, az könnyen szakmai karrierem végét jelentheti. Természetesen nemleges választ szeretnék, de ha ezt semmivel sem tudom alátámasztani, azzal nem sokra megyek. A megfelelő időben bizonyítékkal kell szolgálnom dr. Amadirónak, hogy lássa: a származásommal szembeni ellenérzéseinek önnel véget kell érniük. Világos ugyanis számomra, hogy az ön, de még a dr. Fastolfe iránti ellenszenve is semmiség, tényleg semmiség az Elijah Baley földlakóval szemben érzett hihetetlen gyűlöletéhez képest. Nem csupán arról van szó, hogy rövid életű volt, bár rettenetesen zavarna a tudat, hogy barbár géneket örököltem. Azt hiszem, ha bizonyítékkal szolgálnék arra nézve, hogy egy földlakótól, de nem Elijah Baley-től származom, akkor túltenné magát ezen. Elijah Baley személye, és csakis az ő személye azonban már-már tébolyult dühöt ébreszt benne. Hogy miért, nem tudom.

Most, hogy Gladia újra hallotta Elijah nevét, a férfi szinte életre kelt előtte. Mélyen, szaggatottan lélegzett, és hagyta elmerülni magát egész élete legszebb emlékében.

– Én tudom, miért – szólalt meg végül. – Azért, mert Elijah-nak, bár minden ellene dolgozott, egész Aurora ellene volt, sikerült tönkretennie Amadirót, méghozzá abban a pillanatban, amikor az az ember azt hitte, kezében van a siker. És Elijah ezt puszta bátorsággal és intelligenciával érte el. Amadirót nagyságrendekkel múlta felül egy földlakó, akit óvatlan módon lenézett, és mi egyebet tehetett, mint hogy gyűlölte ezért? Elijah már több mint tizenhat évtizede halott, de Amadiro a mai napig nem képes felejteni és megbocsátani, nem képes eltépni a láncokat, amelyek ennek a halott embernek a gyűlöletes emlékéhez kötik. És nem is akarom, hogy Amadiro felejtsen vagy megszűnjön gyűlölni, ha ez élete minden percét megmérgezi!

– Látom, hogy okkal kíván rosszat dr. Amadirónak – mondta erre Mandamus –, de arra mi oka van, hogy nekem is rosszat kívánjon? Ha hagyja, hogy dr. Amadiro azt gondolja, Elijah Baley-től származom, azzal megadja neki az örömet, hogy tönkretehet engem. Miért adná meg neki szükségtelenül ezt az örömet, ha nem tőle származom? Adjon tehát bizonyítékot a kezembe, hogy öntől és Santirix Gremionistól származom, vagy öntől és bárkitől, aki nem Elijah Baley.

– Maga féleszű! Maga idióta! Miért akar bizonyítékot tőlem? Nézze meg a történeti feljegyzéseket! Megtalálja, pontosan mely napokon tartózkodott Elijah Baley az Aurorán. Azt is megtalálja, pontosan melyik napon hoztam világra a fiamat, Darrelt. Látni fogja, hogy Darrel több mint öt évvel az után fogant, hogy Elijah távozott az Auroráról. Azt is látni fogja, hogy soha nem tért vissza az Aurorára. Azt hiszi talán, hogy öt éven át voltam várandós, hogy öt standard galaktikus éven keresztül hordtam egy magzatot a méhemben?

– Ismerem a statisztikákat, asszonyom. És nem gondolom, hogy öt évig hordott egy magzatot.

– Akkor miért jött hozzám?

– Mert van itt más is. Tudom, és nyilván dr. Amadiro is tisztában van vele, hogy bár Elijah Baley földlakó, ahogy ön mondja, soha többé nem lépett az Aurora felszínére, egy alkalommal egy hajó fedélzetén tartózkodott, amely nagyjából egy napig a bolygó körüli pályán keringett. Tudom, és nyilván dr. Amadiro is tisztában van vele, hogy bár a földlakó nem hagyta el a hajót, hogy leszálljon az Aurorán, ön elhagyta az Aurorát, hogy a hajóra menjen; hogy ön majdnem egy teljes napot töltött a hajó fedélzetén; és mindez közel öt évvel az után történt, hogy a földlakó az Aurorán járt; nagyjából abban az időben, amikor az ön fia megfogant.

Gladia a nyugodt szavak hallatán érezte, hogy minden vér kiszalad az arcából. A szoba mintha elsötétült volna körülötte, ő pedig megtántorodott.

Erős karok fogták meg határozottan, mégis gyengéden, és rögtön tudta, hogy Daneel az. A robot lassan, szelíden leültette a székébe.

Mandamus hangja mintha nagyon messziről hallatszott volna.

– Talán nem igaz, asszonyom? – kérdezte.

Persze hogy igaz volt.