(APA)
Valahonnan a Körútról keveredett be ebbe a csöndes kis utcába. Egy pillanatra még visszanézett a fényreklámokra. Aztán elindult. Fáradt volt, iszonyatosan fáradt. Az előbb talán még nőket hajszolt, de most már csak le akart ülni valahova.
Hajólámpa ingott egy kapualjban. Nem, inkább konfliskocsi lámpája. A kocsi bent az udvarban.
Az udvarban botorkált. Nem talált semmiféle kocsit.
– Keres valakit? – hallatszott egy ajtó mögül.
Megint az utca.
Elment az ablakok alatt. Vázák, porcelánok, ahogy benézett. Tükrök, tükrös szekrények, komódok. Sisak egy szekrény tetején. Majd megint vázák, porcelánok. Csupasz asztal a szoba dögletes hőségében.
Megszólalt a zene az utca mélyén. Recsegő, botorkáló gramofonzene.
Az ablakok egyszerre megteltek, akár a páholyok. Hálóinges, pizsamás férfi
