(ORFEUMI LÁNYOK)
Benyitott egy szobába. Négy-öt férfi lehetett odabent. Inget váltottak. Volt, aki éppen most tűrte be a nadrágjába. Volt, aki a gallérgombjával bajlódott, a mandzsettájával.
– Lemegyünk az Ambassadeurbe – mondta egy monoklis.
– Előbb az Abbáziába. – Ez nagyon hasonlított apához, csak éppen nem volt mosoly az arcán.
– Ugyan, Béla, akkor téged már ki se lehet onnan húzni! Elkezdtek dumálni a Nagy Lajossal, vagy sakkozni…
– Gyerekek! Találtam egy kávéházat!
Nevetés.
– A Zsiga talált egy kávéházat!
– Minden héten talál egyet.
– Mindennap.
– Én még ilyet nem ettem. – A monoklis a fejét csóválta. – Feljönnek vidékről, és beesnek az első kávéházba. Beesnek? Bezuhannak.
János az ajtóban állt. Mind ismerte őket. Az egész társaságot. Apa barátai. És Béla, az öccse.
– Nem
