(ANYA)
A homokos parton járkált. Olykor megállt, a mozdulatlan vizet nézte. Aztán megint tovább. Az előbb még egy lánnyal volt. A lány beszaladt a kabinjába egy percre, éppen csak egy percre. Szinte hallotta a nevetését. „Mindjárt jövök, addig ne menjen be a vízbe, Jánoska!” De ez már elég régen volt. És a kabinok? Hol vannak a kabinok? Egyetlenegy, annak is nyitva az ajtaja.
Senki sincs a parton, egy lélek se. Pedig micsoda nyüzsgés volt! Lépni se lehetett a gumimatracok, párnák, fürdőköpenyek között. És hogy bömböltek a rádiók! Most meg senki. A fagylaltos kocsija is eltűnt. Az olajozó bódéja.
A parton járkált.
Lassú szél jött, fújta a homokot.
János megállt. Mintha szólította volna valaki. Talán a víz felől jött a hang. Nem, semmi. De most meg, mintha néznék. Egy tekintet követné.
