ANDRÁS– Oké. Tényleg szórakoztam a bejegyzéseken. A főnök remekül választott, nem igaz? Jó nő ez a Szabina, a bírónő intellektusával meg úgysem versenyezhet – böki ki András, aztán visszaszívná. Valami, amiről Petri Zolival sem beszél szívesen. De a társa nem reagál, talán meg sem hallotta. Valószínűleg nem is érdekli Tiszai magánélete ilyen mélységben.
– Szerintem ilyen az, amikor beidomítod a harci kutyádat, aztán a saját torkodat harapja át – mondja végül Petri.
– Ez a kutyahasonlat hogy jön ide?
– Majd csak figyeld meg. Kezd elszabadulni a bige. Már átlépett egy nagyon komoly határt.
András maga elé húzza a papírtálcát a kolbásszal. Jó nagy adag mustárt kért mellé, és csak egy szelet kenyeret. Szerinte jobban választott, mint a kollégája, aki sült hekket rendelt kenyér nélkül, ez a
