NIKI– Nem bírtam tovább.
– Hogy érted, Niki?
– Úgy, hogy beszélni akartam valakivel… akiben megbízom. Szakmailag. Emberileg. És…
– Miért nem futunk össze egy kávéra?
– Görögországban vagyok.
– Görögországban?
– Igen. Nyaralok.
– Ó, hát akkor miután hazajössz.
– De ez nem ér rá addig, Tamás. Ne tegyünk úgy, mintha nem ismernénk egymást. Úgy igazán.
– …
– Figyelj, most már tisztán akarok látni. Egy normális világban leülünk, beszélgetünk, és kibököd, hogy figyelj, Niki, ha már beajánlottalak a magazinhoz főszerkesztőnek, akkor elmondok neked mindent, amit tudnod kell a lap hátteréről, a kiadóról, Annáról…
– Ez nem ilyen egyszerű, Niki.
– Semmi sem egyszerű, de ezt elvártam volna. Neked dolgoztam évekig, elvállaltam olyan munkákat is, amiket nem kellett volna, meg ami necces volt,
