ADÉL– Anya, nem tehetjük.
– Mit nem?
– Hát azt, hogy Mirant már megint kihagyjuk mindenből.
– Az nem kihagyás, hogy nem mesélsz neki a mai… küldetésről.
– Anya, te hallod magad kívülről?
– Hogy érted?
– Úgy, hogy küldetésnek nevezed, amikor apámnak, egy, már ne is haragudj, különböző bűncselekményekkel megvádolt embernek a fura kérését teljesítjük. És ha bomba van abban a neszesszerben, amit elhoztunk?
– Bomba? Hát akkor nyisd ki és nézd meg, szerintem ekkora bombák nincsenek.
– Anya, ne őrülj már meg.
– Egyébként sem apád kérése volt, hanem a nőé. És én fogom odaadni neki.
– Anyu, te egészen elveszítetted a kapcsolatodat a valósággal. Én tudom, hogy ő az apám, és sohasem téphető el a kötelékünk, minden… szar ellenére. De azért lassan bevon minket mindenbe. És ki tudja, mibe fogu
