ADÉLA délelőtti próbán már annyira szarul volt, hogy majdnem kiállt.
Fogát összeszorítva csinálta végig, látta, hogy Miran figyeli, de nem tudott a pillantásába kapaszkodni, nem volt rá képes.
Amikor vége lett, lefeküdt a földre, csukott szemmel, és várta, hogy jobb legyen.
Megérezte a vállán Miran kezét. Fel sem kellett néznie, tudta, hogy ő az. Érdekes, hogy az érintése szinte azonnal enyhülést adott számára. Feküdtek egymás mellett a balett-teremben, a földön.
Izzadtan, fáradtan, és Adél rosszulléte kezdett szép lassan elmúlni.
Eltelhetett vagy fél óra is, mire kinyitotta a szemét.
Most pedig Edem Beachen ülnek egy tavernában, és nézik a tengert.
Ami meglepő, hogy Miran végig nem kérdezte meg, mi a baj. Csak fogta a kezét.
Talán ez az, amit nem látott az apjánál. Hogy nem fogta
