PORTERAz ég hirtelen megnyílik. Az út végén ott magasodik egy óriási, sötétszürke sziklaegyüttes.
A Meteorák.
Amíg nem jött Athénba, nem is tudta, hogy van ilyen.
Most viszont már tudja. És azt is, hogy azok előtte lelassultak. Szerpentinen mennek, azért. Vagy mert már majdnem odaértek a céljukhoz.
Gázt ad, ismét. Nem hagyhatja, hogy elmeneküljenek. Itt és most meg kell szereznie mindent, de mindent, amit csak lehet.
Fel, fel a kövek közé a szerpentinen.
Végre. Végre megvagytok, gondolja, ahogy a kanyargós út egyre feljebb viszi. Nem is veszi észre, milyen gyönyörűek a kőtömbök, és mennyire elképesztő a kilátás.
Csak arra gondol, hogy azok ketten nem számítanak rá, de ő elkapja őket. Talán ezt a Bertet nem is kellene életben hagynia.
Talán Soyát sem.
Úgy legalább nincs kérdés, min
