Angelus

Chapter 4

A Metropolisz nem merült álomba, lankadtságba. Épp ellenkezőleg: egy apró termetű, de óriási ambíciókkal rendelkező asszony olyan tervet forralt valahol, ami képes elvenni a főváros legkisebb lakosainak eszét. Az asszonyról, akit mindenki Törpinek csúfolt, bebizonyosodott, hogy nem volt sem több, sem kevesebb, mint a játékgyárlánc igazgatónője. Ahogy ez már előre gyanítható, a lánc az asszony ragadványnevét viselte és Törpedóként vált ismertté. Az apró termetű asszonynak szöget ütött valami a fejébe, és meg volt győződve arról, hogy egy rakás pénzt fog keresni: angyalarcos trikók, futball-labdák, napszemüvegek, sapkák, a kislányoknak műanyag retikülök, kerékpárok, matricák és így tovább. De Törpi főleg az ikerbabákra gondolt, a három megmentő testvérre, akik a meséjük szerint találkoznak Barbie-val és annak férfi megfelelőjével, Kennel, még akkor is, ha ez utóbbi néhány halvány ördögi vonással is rendelkezik. A siker garantált lehetett volna. Persze, az fontos volt, hogy a három testvér legyen izmos valamelyest, rajongjon a harcművészetekért, esetleg lelkesedjen a moziból ismert csillagháborúkért, egyszóval feleljen meg nemcsak a metropoliszi, hanem az egész Haza területén élő gyerekek ízlésének. Törpi fejében már összeállt egy diaporáma a három angyallal, amit a központi játéküzlet legnagyobb kirakatában helyezne el, így a lehetséges vevők ráérősen eljátszadozhatnak a babákkal. Az apró termetű, de ambiciózus asszony rögzített minden, a három jövevényről szóló beszédet: jól tudta, fennáll annak a veszélye, hogy azok nem angyalok, vagy csak félig, vagy csak negyedrészt azok. De a százszázalékos valóság egyáltalán nem számított, kizárólag a valódiság és a hitelesség. A Törpedó üzem menedzsereként égi mannát kapott: a befolyásolás lehetősége végletekig felizgatta, nem csak nővé, hanem szupernővé, óriássá, amazonná, sőt Valpurgává akart válni. Nem nehéz kitalálni, hogy Törpi gyerekkorában mindent elolvasott, amit ezzel a területtel kapcsolatban írtak: rájött, hogy életét kizárólag a kis embereknek kell szentelnie és nem a nagyoknak, úgyhogy elhatározta, hogy a szakosodást már az iskolapadban elkezdi. Aztán reklámügyintéző diplomát szerzett, dolgozott, mint az igavonó, hogy leküzdje a nehézségeket és nevet szerezzen magának, folyamatosan magasított tűsarkú cipőkben tipegve, hogy valamennyire megnagyobbítsa a mesebeli teremtmény alacsony termetét. Egyesek azzal bosszantották, hogy Pöttöm Pannának csúfolták – ez a gúnynév egyszerűen kihozta a sodrából. Jobban kedvelte, ha Törpinek szólítják: ebből a gúnynévből a méltóság és fenségesség bizonyos formáját vélte kihallani, főleg azért, mert utalt a nehezen kezelhető úrnőre, akit nem könnyű kielégíteni. Még a körömcipőkről is lemondott, amikor a Metropolisz játékiparának tulajdonosa lett: csinos volt, állandóan kosztümöt viselt, babaarcot sminkelt magának, de soha többet nem hordott nyaktörést kockáztató cipőket, mert már senkinek sem akart semmit bebizonyítani.

A három idegen érkezése, akik felkavarták a lakosságot, a Kormányt, az Elnököt, az Akadémiát, a Rendőrséget és sok más hatóságot is, akik még nem mondtak egy szót sem, nem nyilatkoztak (de várható volt), őt is cselekvésre késztette. Csak nem várhat ölbe tett kézzel, ha már ekkora kihívás előtt áll! Még arra sem volt szüksége, hogy saját szemével lássa a három idegent, megelégedett azzal, amit innen-onnan hallott, vagy amit a beszédekből megjegyzett, ugyanis akadálymentes és határtalan képzelőerővel rendelkezett. Kizárólag a fantáziának köszönhetően maradt életben és futott be ekkora karriert: és nem is akármilyen, magasba ívelő karriert. Még a Metropolisz legmagasabb modelljei is irigyelték, szőkén, majdnem két méter magasan, sőt még azt is beszélték, hogy az ország első asszonya is féltékeny volt a sikereire. Törpi nem szándékozott befestetni a haját: földbarna volt, ezért élénk színű rúzst használt, hogy elbűvölő ellentéteket kapjon. Ami a feltételezett angyalokat illeti, igencsak elégedetlen volt a szőke, lófarokba kötött hajuk miatt, de nem volt mit tenni, ezek voltak a szóban forgó lények adottságai, és ilyesmit csakis zsenialitással rögtönözhet, ahhoz, hogy felkeltse a tökmagok figyelmét, akiket ezzel szó szerint el akart varázsolni. Lévén hogy csak ezért élt: hogy kielégítse azokat az emberkéket, akikkel apró termetének köszönhetően valamiféle rokonságban állt. Felelevenítette az angyalos meséket, újraolvasott néhány részt a Bibliából, cédulákat és jegyzeteket készített: csak egyszer jelent meg korábban egyszerre három lény, három tősgyökeres angyal. Meg volt győződve arról, hogy a három jövevény csakis ikertestvér lehet, attól függetlenül, hogy a Nem Tudom Ki küldte, vagy hús-vér asszony szülte őket. Így szerette szólítani az asszony az Istent: Nem Tudom Ki! Nem feltétlenül hitt a Nem Tudom Kiben, de nem is feltétlenül tagadta: néha nem ártott ilyen kockázatos dolgokban hinni. Szemében a Nem Tudom Ki óriási termettel rendelkezett, és ez szörnyen idegesítette. Váratlanul, amikor épp arra összpontosított, hogyan tehetné érthetővé a három ikerangyalt, Törpi szinte önkéntelenül döbbent rá, hogy ki kell találjon egy olyan babát is, amelyik Nem Tudom Kit jelképezi. A szakállas pátriárka alak lehetőségét visszautasította: szó sem lehet róla. Nem Tudom Ki legyen törpe a három Metropoliszba földre szállt angyal mellett. Igen. Ez zseniális volt, alacsony termetű hősnőnk igazi látnoki tehetség. Legalábbis ő így gondolta. Nem Tudom Ki lehetett volna akár Törpi is! Aztán tovább kotorászott az agyában, hogy kiválassza az anyagot, amiből a megháromszorozódott babát készíti el: műanyag, porcelán vagy gumi? Inkább gumi, főleg azért, hogy az angyalok rugalmasak, elevenek és szimpatikusak legyenek. Az arcuknak komolynak kell lennie, ez volt a normális, de a testük lehet mozgékony, kitekerhető, főleg azért, mert ezeknek az angyaloknak szárnyuk sem volt! Testük így Keljfeljancsiként vagy fürge búgócsigaként is működhetne. Igaz, hogy a három idegen néma volt, a hivatalos beszédekben legalábbis ezt mondták, de az apró termetű asszony már arra a hangfelvételre gondolt, amelyiket a gumihasuk belsejébe rejtene, és ami az angyalszárnyak suhogását utánozná. Habár nem tudta, hogyan suhognak a kerub- és szeráfszárnyak, könnyen rátalálhatott a megoldásra, csak a képzelet legyen mérték fölötti, mert ezen a világon minden utánozható! Úgyhogy az elragadó játékai számára nem egyszerű testet gondolt ki, hanem tollasat, még akkor is, ha szárnyakat nem tervezett hozzá. Így a legravaszabb módon oldódott meg a három idegen angyali eredete. De milyen tollat ragasszon a gumira: tyúk, kacsa, liba, hattyú, sas, varjú, galamb, veréb, gerle? Az apró hölgy a verebet választotta, ez tűnt számára a leghasznosabbnak és legvalóságosabbnak: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. Saját kezűleg elkészítette a jövőbeli óriási diaporáma modelljét, sőt egy angyalbabamintát is, bár valami mégis hátravolt, amit el kellett intéznie: ezek az angyalok férfiak, hermafroditák vagy androgünök? Törpi úgy döntött, mindenfélék legyenek, vagyis férfiak, hermafroditák és androgünök is: ugyanis a gyár három sorozat angyalbabát gyártana: az első sorozatban férfiakat, a másodikban hermafroditákat, a harmadikban pedig androgünöket. Az angyalok neme nemigen érdekelte, a tökmagok esze még amúgy sem járt ilyesmin, a Törpedó tulajdonosának pedig majdnem mindegy volt. De menedzserként kitanultnak és sikeresnek kellett lennie, a háromféle babasorozat pedig minden ízlésnek megfelelt. Ennek ellenére nem állt szándékában angyallányokat gyártani a játékpiacon, mert az végzetes lett volna. Lehetetlen volt nőnemű angyalt dobni a piacra, mert elégedetlenséggel töltötte volna el úgy a gyermekelméket, mint a felnőttekét. Végül is Törpi nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy a szülők néhanapján eljátszadoznak a tökmagjaikkal, ennek következtében az angyalbabákkal is játszottak volna. Az utolsó dolog, amit a hőn áhított siker miatt zaklatott este, éjjel és reggel után teljes magabiztossággal kieszelt, az a forgalom és legyártott babák száma volt. A forgalom óriási volt, legalábbis ez derült ki a minimális számításaiból, és a babák száma is több millióra rúgott. Még ha raktáron maradt volna néhány baba, tudta volna, mire használja őket: a maradékot adományként felajánlja az árváknak és csavargóknak. Egyesek gyújtósnak használták volna, míg mások azokban a bizonyos babákban megtalálhatnák esetleg annak a helyettesítőjét, amit sohasem birtokoltak és nem is birtokolhattak volna.