19. FEJEZET– Sajnálom, a látogatás két órától lehetséges – mondta a nővér mosolyogva, hogy finomítsa az elutasítását, de határozottnak tűnt. Én is az voltam.
– Tényleg nem maradok sokáig. Csak pár percre van szükségem – nyugtattam. – Mr. Stevens, vagyis Ben, megkért, hogy hozzak be neki egy nagyon fontos dokumentumot. Át kell adnia az orvosainak.
A nővér rám nézett, én pedig eltűnődtem, vajon mit lát. Egy nőt, aki nem aludt az éjszaka? Vagy talán valakit, akiben annyira dúltak az ellentmondásos érzelmek, hogy fennállt a veszélye, hogy szépen lassan elveszti a józan eszét? Egy nőt látott, aki egyszerre utált és szeretett egy férfit?
– Ha egészségügyi információ, akkor szívesen átadom a vele foglalkozó csapatnak.
Kinyújtotta a kezét, én pedig ösztönösen rászorítottam a sárga borítékra. E
