– Azért nem hibáztatjuk Bent a baleset miatt, mert…
Apám szünetet tartott, én pedig a segítségére siettem.
– Mert csak egy utas volt?
Szomorúan megrázta a fejét.
– Mert nem ők voltak a felelősek.
– Akkor? – kérdeztem, anyám felé fordulva a székben.
Megpróbált rám mosolyogni, de a mosoly bizarrul festett a könnyei mellett.
– Scott volt. Ő hajtott át a piros lámpán, nem az autó, és… – Nagyon küszködött a következő mondattal, mert onnantól kezdve, hogy valakit piedesztálra helyezel, nagyon nehéz letaszítani onnan – …és ő ivott. Kétszeresen átlépte a legális határt.
Hirtelen mintha megnehezedett volna a levegő a régi titkok súlya alatt.
– Micsoda? Nem, az nem lehet. Mi ez az egész?
A szüleim egymásra néztek, mint két olyan színész, aki ugyan tudja a szövegét, de nem akarja elmondani.
