5. FEJEZETDecember
– Franciául is beszélsz?
– Igen. Meg németül és a spanyol is egész jól megy.
Ben már öt perce rágódott valamin. Akár egy műugró, aki újra és újra az ugródeszka végéhez lép, majd meggondolja magát, és visszafordul, nem tudott döntésre jutni. Egyértelmű, hogy kérdezni akart valamit. Az már nem volt világos, hogy ez miért ilyen bonyolult a számára. Amikor végre feltette a kérdést, még akkor sem értettem, mi esett ennyire nehezére.
Majdnem ebédidő volt, amikor Ben bekopogott az otthonainkat összekötő ajtón. Egypár napja nem láttuk egymást, és az első, amit észrevettem, amikor belépett a konyhámba, hogy sántít.
– Csúszós járda: egy, százkilencven centis idióta: null – magyarázta mosolyogva.
Nevetve az egyik székre mutattam, ahonnan kapkodva levettem egy halom frissen mo
