7. FEJEZETNem menekülés, ha előre szólsz az embereknek, hogy elmész, érveltem a tükörképemnek reggel, ahogy mostam a fogam. Beledobtam a fogkefém a neszesszerembe, és megpillantottam a szemem alatt a nagy fekete karikákat. Mélyen kellett volna aludnom, de csak pár óra nyugalmat találtam az ágyban, és állandóan rémálmok riasztottak fel. Nem meglepő módon a legtöbb kórházban játszódott, de az ágyban fekvő páciens nem Lacey vagy Scott volt, hanem az apám. Amikor harmadszor keltem fel, abbahagytam a tudatalattimmal folytatott vitát, és elhatároztam, hogy meglátogatom a családomat, mégpedig karácsony előtt. Nem akartam heteket várni.
Ruhákat dobáltam a táskámba, és kitöltöttem a harmadik bögre kávémat, miközben vártam, hogy elég késő legyen egy kora reggeli látogatáshoz, amikor még egy szívess
