13. FEJEZET– Ez borzasztó. Szegény Ben.
Bólintottam, és nagyot kortyoltam a Chardonnay-be, de nem sikerült lemosnom a torkomban érzett szorítást. Nem is emlékeztem, hogy mikor ittam utoljára reggel Juliával. Talán, amikor megkaptuk a diplománkat. Mondjuk, akkor ünnepeltünk, most pedig épp az ellenkezőjére van okunk. Julia az üvegért és két pohárért nyúlt, amikor még csak a történet felénél tartottam. Nem állítottam meg.
– És akkor most mi lesz?
– Azt akarja, hogy menjek el.
– És te mit akarsz?
– Hogy ez mind ne legyen igaz – mondtam a zsebkendős dobozért nyúlva. Julia csendben maradt, amíg én hosszú perceken át sírtam.
– Bocsánat – szabadkoztam végül, amikor úgy ölelt át, ahogy Lacey-t szokta, egyik-másik elbotlása után. Úgy éreztem magam, mintha fejjel ugrottam volna egy végtelen kú
