MIAMI, ÉVEKKEL KORÁBBAN
– Nem gondolom, hogy kellene még egy csapatnyi bohóc, akik itt próbálják megvetni a lábukat – mondta don Moran Anthonynak, amikor mindenki távozott az irodából, ahol pár perce ért véget egy tárgyalás.
Hárman maradtunk a homályos szobában, és Anthonyt látszólag nagyon zavarta a jelenlétem, mert többször mért végig lesújtó pillantással. Én próbáltam nyugalmat erőltetni magamra, ami nem volt egyszerű. Az előbb hihetetlen összegek röpködtek, és olyan üzletről beszéltek, amit még távolról sem lehet legálisnak nevezni.
– Ugyan már! – ellenkezett Anthony kimért hangon. – A jövő ezeké a suhancoké. Lassan kikopnak a piacról az embereink, és kellenek az újak, hogy biztosítsuk a pozíciónkat.
Don Moran lassan belekortyolt a whiskybe, és alaposan megforgatta az aromás italt
