Középkori, furcsa és megdöbbentő látvány volt a fáklyás szolgák hada, amint riadtan tolongtak a kastély udvarán. Első pillanatban senki sem mert a grófhoz nyúlni, aki sápadt arccal feküdt kimúlt paripája mellett. Végre is az orvos utasítására négy ember felemelte Sándor Móricot, és vigyázva bevitték a kastélyba.
A medvebőrrel letakart nyugágyon feküdt a bajnai kastély ura, lezárt szemmel és halálra vált arccal. A síró cselédek égő gyertyákat akartak tenni a nyugágy mellé, de Dietrich haragosan elparancsolta őket.
– Megbolondultatok? A gyertya csak halottnak dukál. A gróf pedig él. És ha Isten akarja, még vagy ötven évig élni fog.
A lord korántsem volt meggyőződve arról, hogy az orvosnak igaza van, de most mégis reménykedni kezdett. Néhány perc múlva Sándor Mátyás felnyitotta szemét és k
