Nem tudta, mért pirult el, azért-e, mert csakugyan nem mondta meg, vagy mert ilyenekről beszélt itt Micikének. – Nem? – nézett rá Micike, hogy merre a rés, amelybe a kíváncsiságát bedughatja. – S nem is akarod megmondani? Eszti hallgatott, mint aki azt mérlegeli, hogy megmondja-e… Pedig csak a szavaktól szűkölt. Az, hogy nem szólt, alig volt több kényelmes elfelejtésnél. Azzal, hogy azt mondta, nem szólt, szándékos elhallgatás lett belőle. S ha most sem mondja meg, amikor Micike megkérdezte, hogy „nem is akarod megmondani”: bűn, hazugság, alattomoskodás. – Azért, ha kérdik, megmondom – felelt vonakodva. – Miért? Nem szeretik, ha apukádhoz mégy? – De. Nem mondják, hogy nem szeretik – próbált Eszti kihúzódni a hurokból. – Keresztmamád azt mondja, haragban vannak – jött elő Micike a színfal m
