Esztinek itt már megint aggodalmassá vált a pillantása. Attól, hogy az emberek nyugtalanok lettek, rögtön az apjára kellett gondolnia. Apuskát is a nyugtalanság hajtja fel a Felvidékre, a dinnyetermelők gyűlésére. A tanyásoktól meg az aratóktól megnyugodott kissé: tán a gorzsai tanyás van mégis a szívében. A vagyonról szóló rész alatt már egész bizalomteljesen sugárzott a szemgolyója. S most itt van egyszerre a „helyes gondolkozás” meg a „nagy ész”; mint amikor a tűz–vízjátéknál a bizonyos helyhez érnek. A következő mondatszünet alatt úgy nézett a nagyapjára, mint a gyerek, akit megüthetnek. De nagytata megint lazított egy kicsit. – Attól romlik el minden, hogy sokan akarnak javítani. Az emberek azt gondolják, hogy ami sok embernyomon át meglett, ők a maguk belátása szerint egykettőre megv
